Astorga

Astorga is my favourite city till now.

It has chocolate a museum and a Gaudi building. Should I say more? :)


Eddig Astorga a kedvencem. Imadom.

Eloszor is van csokolade muzeum. :) A csokigyartasnak tobb szaz eves hagyomanya van. Kb. 5 manufaktura ma is mukodik, 1-2 ember dolgozik mindegyikben es ugyanazokat a gepeket hasznaljak 100 eve(!).
Anno a szerzetesek imadtak a forro csokolade italt, ezert tudott itt megerosodni ez az iparag. Ja, eloszor csak inni valo csokit gyartottak, ami a kakaobabon kivul cukrot es lisztet tartalmazott, es vizzel vagy tejjel keverve suru, pudding-szeru italt keszutettek belole.

Huu, a Gaudi haz az egy ekszer-doboz, Walt Disney csoda-palota. Belul meeg izgalmasabb, mint kivul. A benne levo kiallitast nem is nagyon maradt idom reszletesen szemugyre venni.
Ja, meg ugyesen megsporoltak nekem a szovegek olvasgatasaval toltott idot, ui. a szovegek spanyolul voltak. :)

Arrol nem is beszelve, hogy ma volt eloszor igazan majusi idojaras. Hetagra sutott a nap a 18 fokos(!) kanikulaban. :)

Tanulsagok

Jo ez a Camino, maar egy csomo mindent tanultam. Ime nehany gyongyszem:

T1: Ha maar joideje nem birjuk beletuszkolni a halozsakot a tokjaba, akkor erdemes kivenni belole a bennefelejtett polar pulcsit es ujraprobalni. :)

T2: Ilyen nagy turara erdemes Leukoplast-ot hozni, mert ha leplaccsan a fogkremes tubus a felso agyrol es bereped az oldala, akkor azzal (meg egy kis nylon darabbal) remekul meg lehet reparalni, megmentve ezzel az 1 havi fogkrem keszletunket.
ps: Nylon zacskot nem erdemes hozni, mert azt ugyis minden vasarlasnal rank akarjak sozni, alig birom visszautasitani (¨no necessita¨, vagy valami ilyesmi).
ps2: Maasra eddig nem-nagyon hasznaltam a Leukoplast-ot...

+1: A zarandokok szimboluma a fesuskagylon kivul a tok (toek, csak spanyol klaviaturan nincs umlaut). Mert a zarandokok maar anno is tokos legenyek voltak.
Tovabbi szimbolumok a sarga nyilacska meg a vandorbot, de ezek meelyebb jelentesere meeg nem bitram rajonni.

Fragments

Once when I passed by a farmer, who was arranging something around his car, without greeting me or saying anything he put a peach into my hand.

A cheerful Italian coupe, who were wearing them socks on them hands not having glows, were playing "puppet show" to the pilgrims they passed by.
A priest were standing in the chilling cold on early morning just to smile at the departing pilgrims ad wish "¡Buen Camino!" and help them make a photo with the "Santiago 790km" board.

Once I saved the life of several pilgrims from a spider. Though it was sitting seemingly frightened on my hand all of us knew that it is ready to throw to our throat and bite it through. :)

On the first really sunny afternoon almost all of the pilgrims went out to sit in the sun in shorts and T-shirts despite of the 14 degree Celsius.

It is nice that you meet the people you was walked together before again and again. I met with Gary and Kathie several times since I thought that I would not.

When I started to hate the outskirt of Burgos a local lady with a dog showed me the way to the lovely route on the other side of the river.

A had a feeling that the Camino is an essence of the whole World in a way as I meet people from different and distant countries like Canada, Corea or Japan.

Blog of Lauren & Claudio

The link below lead you to the blog of Lauren and Claudio from the US. There are beautiful pictures taken on the way.

I met Lauren and Claudio on the very first day and walked together (and together with Katie from the US and Gary from England) almost 4 days but after than they decided to speed up as they have less days for the Camino. Though I bumped into them in Viana again and stayed overnight in the same albergue.

Claudio is originally from Venezuela and his Spanish knowledge is a valuable asset. :)

http://ourcamino.weebly.com/


A fenti linken talaljatok az utitarsaim: Lauren es Claudio (USA) blogjat sok-sok fotoval (meeg rolam is van kep).

Veluk majd 4 napig egyutt mentunk (Meg Katie-vel (USA) meg Gary-vel (Anglia)), csak aztan Lauren-ek belehuztak, mert nekik csak 27 napjuk van a Caminora. Aztan Viana-ban megint talalkoztunk, ugyanazon a szallason (albergue).

Claudio Venezuelai szarmazasu, spanyol az anyanyelve, ami neha hasznos segitseg volt. :)

First steps

Where to start? Such a many things happened in a few days. Right on the second day I had a feeling if we had been walking for at least two weeks.

I was afraid of the crowd but there is no crowd though sometimes there are many-many people together. They are only many-many friendly people.

It was also interesting that people (at least the ones I met) tend to use the "traditional" way of communication. I mean if they searched for somebody they just meet they do not use mobile phone but ask the other pilgrims. They even not change telephone number or e-mail address only when they say good-bye.

Today I said good-bye to the company I was walking with from the beginning, as we had different time-frames, speed and sphere of interest. It is somehow sad to let friends go but this happens without Camino as well.

Indeed Gary from England said good-bye to us yesterday as he felt like to stay in a really nice and tempting:) albergue in Puente la Reina. And since them it has happened more then once that we prepared with 5 chairs by eating though only 4 of us remained. He remained belonging to the group. :)

The landscape is really picturesque: lush green field of grains framed by bright yellow rapes, happy-red poppys, shy-pale-purple tiny thimes and many other type of flowers, vineyard, olive plantations, scattered tiny cosy villages with special atmosphere caused both by the style of buildings and the friendly, smiling inhabitants.

Only 765 kms are left :)

Paris

Paris is beautiful and big and totally empty early in the morning (ie. before 11 am :)).
So I succeed to visit the Notre-Dame with bearable crowd. I cannot state the same regarding the Eiffel-tower or Sacre-Couer. But fortunately the crowd is concentrated around the sights, and the rest of the city remained agreeably empty and cosy.


Az indulas nem volt kalandoktol mentes: kb. 20 percig kerestem a csomagfoliazo gep kezelojet. Szerencsere meeg igy is eleeg koran erkeztem egy jo kilatasu, ablak melletti hely elfoglalasahoz. A repcsirol meeg azt erdemes tudni, hogy nagyon finom kaja van rajta. Ha az ember visz maganak. :)

Szerencsesen megerkeztunk, zivatar utani szivarvanyos napsutessel fogadott a Parizstol 70 km-re levo repuloter. Innen maar csak 1 es negyed ora buszozas es elertuk a varos hatarat, kozben ismerkedtunk a tajjal. Semmi kulonos, ugyanolyan barna-zold-citromsarga parcellak valtjak egymat, mint otthon. A Szajna szokatlanul alacsony vizallasu: nehol kilatszanak a fak meg a lampaoszlopok. :)

A metro jegyvetelnel egy fiuatal srac feltunoen es gyanusan elozekenyen, keeres nelkul segitett; pedig egyedul is elnoldogultam volna. Szerencsere nem tunt el kozben semmim. Legalabbis meeg nem vettem eszre. :)

A hostelt is elsore megtalalom, hangulatos, baratsagos, a szoba jelenlevo fele maar aludt, vagy erosen igyekezett. Probaltam oket nem felebreszteni, valtozo sikerrel. Cserebe Ok viszont hajnalban motoszkaltak, segitve a rahangolodasomat a caminos koran kelesekre.

Maara az volt a tervem, hogy delelott megnezem a Notre-Dame-ot, meg setelok egy kicsit a St-Luois szigeten meg a Szajna parton. Ez utobbi annyira jol sikerult, hogy elsetaltam az Eiffel toronyig. Oda viszont maar nem mentem fel, egyreszt mert isszonyuan hosszu sor (nem soer!:)) volt, masreszt mert szegeny kisbicskamat nem engedtek volna fel, uh inkabb szolidalitottam vele.

Jah, meg kiderult, h tegnap meg ma itt vmi egyhazi eredetu unnep van, de szerencsere pl. az elelmiszerbolt ma rendesen nyitva volt. A posta maar nem.

Delutanra a Sacre-Coeur es kornyeke volt betervezve. A frekventaltabb utcakon szamomra kenyelmetlenul nagy tomeg volt, viszont ha picit tavolabbra mereszkedtem, ott maar alig lezengtek, es uolyan hangulatos kis utcacskak voltak. A Sacre-Coeur-nel nagyobb a szigor, mint a Notre-Dame-nal: itt a bejaratnal egy emberke egyesevel rank szol, ha nem tartjuk be a jatekszabalyokat: pl egy urra elottem raszoltak, hogy vegye le a sapkajat. A leder oltozekkel bezzeg nem volt gond: rajtam 2 pullover volt. :)

Csak arra nem tudtam rajonni, hogy hogyan lehet felmenni a kupolaba, pedig kivulrol latszott, hogy vannak fent. Igy jar, aki kisporolja az utikonyvet. :( Cserebe viszont nem kell 800 km-en keresztul cipelesznem. :)

Az idovel szerencsem volt: nem esett az eso, a felhok meg hangulatossa tettek a fenykepeket. Volt, amelyiket szelid baranyfelhovel, volt, amit fenyegeto szurke zivatarfelhovel.

No, ennyi volt a mese maara. Holnap koran kelek: f8 elott indul a vonatom.